Csoportos Vérkör: ismét a Vértesben

2018.04.09

Már szokásommá vált, hogy olykor másokat kísérek túrán vagy futáson, közben támogatva őt, őket, hogyan haladjunk, frissítsünk, teljesítsünk. Bár én nem vagyok állóképesség-tréner, csak a saját tapasztalataimat tudom megosztani, de eddig bevált. :) A KA Futóklubból alakult "Vérkör-team" viszont már olyan nagy fa volt, amibe kicsit kockázatosnak éreztem belevágni a fejszét, de a siker érdekében bíznom kellett magamban és a persze a többiekben. Heten vágtunk neki a 77 km-nek a Vértesben, ebből 5 főnek még csak elképzelése sem volt, hogy milyen lesz ennyit futni...

Nemsokkal fél hét után érkezünk Oroszlányba, és elhűlve látom, hogy a sportcsarnok parkolója le van zárva. Valamilyen koncert lesz este, mondják. Na szép, azért a tiszteletünkre ennyire nem kellett volna készülni, reménykedem, hogy Bunyós Pityu zenéjére rophatunk egy kis táncot, miután lefutottunk a hegyen majdnem két maratont... :D

Egy lakótelepi parkolóban rendezzük sorainak, mindenki egyenpólót vesz. Ellenőrzöm, hogy kaját tesznek-e be a futótatyóba, az elmúlt hetekben úgy vettem észre, hogy a frissítés kulcskérdés lesz. Mindenkinek van futós tapasztalat, de hogy enni kell futás közben, az valahogy idegen volt számukra... mindaddig, amíg fejre nem álltak egy komolyabb távon. Féltávhoz küldünk előre még kaját, piát, Ádám kocsijába pakolunk be. Szerencse, hogy Ádám vállalta a logisztikai tiszt szerepét, ennyi ember frissítését nagyon nehéz lett volna megoldani kísérő autó nélkül. Bár, mivel ma van a teljesítménytúra is, várható, hogy a pontokon minket is megkínálnak.

Picivel hét után tudunk kódot olvasni, és megindul a Vérkör. Otthon átgondoltam, hogy milyen stratégiával is kellene menni. Adott hat különböző ember, hatféle képesség, hat belső világ, viszont egy út van, egy szintidő (12 óra), és együtt szeretnének beérni... Nincs mese, szintidő kihasználós, egyenletes menetre van szükség, némi idő-tartalék képzéssel. Elhatároztam, hogy síkon és lejtőn laza kocogás nekem max. 120-as pulzussal, felfelé tempós séta max. 130-as pulzussal. Ennek jónak kell lenni, aki ezt mégsem bírja, az sajnos nem tud szintidőn belül visszaérni Oroszlányba...

Szépen felhős az ég, időnként csepereg az eső, de a hőmérséklet szinte ideális hosszú futáshoz. Nagyon jól halad a csapat. Fél óránként kiadom a parancsot: "Mindenki iszik!", óránként pedig: "Mindenki eszik!" :) Csapatban futni, mindamellett, hogy nagyon nehéz, vannak előnyei is. Mint például az összetartás, egymás biztatása, motiváció, és persze ott a "csoportenergia" is, amit úgy érzem, hogy most nagyon is érvényesül.

Csákányospusztára (16 km) 2:10 alatt érünk, mindenki boldogan olvasgatja le a QR kódot, és viszonylag hamar térerőt is találunk. Majd túljutunk az egész út legtechnikásabb részén, a Mária-szakadékon is. Mindenki jó kedvében van, erőnlét oké, időnk mint tenger. Így az Új-osztás pontja (22 km) is elég hamar eljön (3:04). Itt már kicsit komolyabban esik az eső, de az égre nézve konstatálom, hogy nem lesz komoly elázás. K.Csabi eredetileg eddig tervezte a menetet, hogy majd innen lesétál Várgesztesre, ahol Ádám felveszi, de nagyon jól érzi magát, így jön velünk tovább. B.Csabi szintén jól van, viszont az út egyharmadánál majdnem megette az egész útra hozott kajáját... Sebaj, felhívjuk Ádámot, és leadja a bevásárló listát, Dörmi kismackó, kaviár, meg mitomén mit rendel Csabi, mi meg közben fulladozunk a röhögéstől... :D

A hosszú, zöld jelzésű aszfalton egy tájfutó bajnokság közepébe csöppenünk. Szájtátva bámuljuk a bójákat, amelyek a hegy oldalába vannak kitéve... De kinek? Hegyi kecskéknek...? Aztán még nagyobbra nyílik a szánk, amikor látjuk, hogy alig 6-7 éves gyerekek sprintelnek az erdőben, úttalan utakon, miközben térképet olvasnak (!!!). Ööö... lehet túl későn kezdtük ezt a sportot...? :) Visszakanyarodunk az erdőbe, és kiválóan halljuk a rendezvény szpíkerét, aki közvetíti a verseny eseményeit. Majd felfigyel ránk, mert ilyet hallunk: "egy nagyon komoly vonat halad a fák között, úgy tűnik, hogy túrázók..." Túrázók?!?! Anyád pi... Na jó, nem repesztünk úgy, mint az itteni ifjak, egyezzünk meg túrafutókban. :)

Megérkezünk a Vadászkápolnához (35 km, 4:48), és nagy örömünkre a túra pontján kezünkbe nyomnak egy hotdogot. Ez jókor jött, bár alig két kili Ádámig, ahol vár minket a kajával megtömött autó. Közben már a túramezőny gyorsabb fele jön szembe, és egyre sűrűsödik a forgalom. Bekocogunk Csákvárra, Ádám nincs a megbeszélt helyen, mert ugye Csabinak vásárol be... :D De hamar ránk talál, és mindenki nekiesik a nagy frissítésnek. Andris már fantáziálgatott, hogy vajon meleg-e még a levese a befőttes üvegben...? Az okosabbja termoszban hozta, még gőzölög. :) Forró leves, hideg kóla, egy sós kifli, hm, készen állunk a második felére. 5:30-kor indulunk tovább, vagyis van egy óra tartalékunk a lassuláshoz. Reméljük azért nem lesz rá szükség.

Gém-hegyre kapaszkodunk fel, és itt találjuk a túra végét, a seprűvel is találkozunk. 42 km, 6:16, csodák csodájára sikerül beküldeni a kódot, tavaly itt marhára semmi térerő nem volt.

"- Elhagytuk a maratoni távot...

- Bence, ultrafutó lettél..."

Lefelé kocogunk, közben nagyon kellemesre vált az idő, a nap ugyan nem süt, de legalább nem esik. Azt veszem észre, hogy K.Csabi egyre jobban lemarad. Szép kilátás érkezik Gántra, ott bevárunk mindenkit. Csabi közli, hogy a térdei eddig bírták a küzdelmet. Gratulálunk neki, hiszen majdnem kétszer annyit jött, mint amit eredetileg tervezett, szép menet volt!

Gántot elhagyva könnyebb és szótlanabb részek jönnek. Kezd fáradni a csapat, kivéve persze Bencét, aki mindig táncra perdül, amikor bekapcsolom a kamerát... :D Ez a videón jól látható. :) Elérjük az 50 kilis lélektani határt, bíztatom a többieket, hogy innen már egy tempós sétával is beérnénk, de azért kocogjunk. :) Itt B.Csabinak van holtpontja, de tartja magát, a tavalyi feladás után most nem kegyelmez a Vérkörnek.

Z kereszteződés, 52 km, 7:56. Gábornak nem sikerül leolvasni a kódot, így csak egy fénykép lesz belőle. A körülményekhez képest mindenki jól van, itt már érzem, hogy nem lehet gond, ha máshogy nem, akkor hason fogunk bekúszni... Várgesztesi kód, 68 km, 10:20. Frissítsünk egy utolsót, innen már csak lefelé van.

"- Nézzétek, a végére még a nap is kisüt!

- Akkor ki fogunk száradni..."

A lejtőnek köszönhetően még gyorsulni is tudunk. Tartom az iramot elől, a többiek jönnek, igaz, lehajtott fejjel, de azért nyomják rendesen. :) Visszaérünk a műútra, és még az emelkedőt is megfutjuk. A célba 11 óra 31 perccel érünk, már csak a célkódot kell leolvasni. A csarnokban megkapjuk a gratulációkat, azt hiszem, hogy megérdemeljük. Ez egy elképesztő menet volt! Mindenki megkönnyebbülve rogy le az asztalhoz, és falatozni kezdünk. Közben kapjuk a díjazást, ki jelvényt, ki érmet kér. Gábor is be tudja olvasni utólag a kódot, ő is teljesítő lesz. Ádámék is megjönnek, Csabi már kipihenve gratulál nekünk. :)

Én nemcsak pszichésen, de fizikailag is elfáradtam rendesen. Nem éppen egy könnyű hét zárása volt a Vérkör. De mindenképpen megérte, látni a fényt a szemekben. Büszkék lehetnek magukra, lassú kocogás és gyaloglás ide vagy oda, azért ez mégis csak 77 km volt...

A végére pedig az összefoglaló videó: