Cikk: Sporttal a lelki békéért

2017.01.04

Úgy tartják, hogy a "lelki egyensúlyhoz", a "lelki békéhez", vagyis az "élet értelméhez" vezető egyik lehetséges út a sportoláson keresztül halad. A "lelki egyensúly" kifejezésből, az egyensúly szó annyit tesz, hogy a figyelmedet egyensúlyban kell tartani a külső világ (emberek, kapcsolatok, munka, anyagiak) és a belső világ (érzések, érzelmek, lélegzet, szívverés, az "élő szervezeted") között. Sajnos nagyon sokan esnek abba a hibába, hogy figyelmük csakis kizárólag a külső világ felé fordul. Hajszolják a pénzt, a kapcsolatokat, éjjel-nappal dolgoznak, mert abban a hitben vannak, hogy egyszer végre megtalálják azt a valamit, vagy valakit, ami vagy aki teljes kielégülést hoz számukra. Aztán mélységesen csalódnak, mert ha megszerzik vágyuk tárgyát, egy idő után ismét ürességet éreznek, és a hajsza folytatódik tovább... Pedig amit keresnek, nagyon közel van... Belül.

A figyelem iránya a kulcs. Nem kell elzárkózni a külvilágtól, nem kell remete életet élni, de a figyelmünk egy részének mindig "belül" kell lenni. És a sport valóban egy jó megoldás. A sport "rákényszerít" arra, hogy figyelmed bent tartsd. Alig kapsz levegőt, szíved a nyakadban dobog, éhezel, szomjazol, fázol, égnek az izmok, izzadsz mint egy ló... Nincs mese. Ha keményen nyomod, akkor "bent" vagy. Észrevette már valaki, hogy valamiért a sportolók többsége sokkal kiegyensúlyozottabb, mint az átlagember...? Hogy mélyebb a tekintetük? Hogy jobban észreveszik az élet csodáit? Vajon miért? Mert tudnak figyelni. Nemcsak kívülre, hanem belülre is.

Persze a mozgás intenzitása is számít. Ha elsétálgatsz egy futópadon, miközben egy LCD tévén szappanoperát nézel, akkor esély nincs rá, hogy bármi változzon belül. Igaz, nem fáradsz el, és még a smink is megmarad. De azon kívül, hogy elmondhatod barátaidnak, hogy "edzeni voltál", nem ér semmit az egész, csak puszta időpocsékolás. A rossz hír az, hogy az a bizonyos "út" a komfort zónán kívül halad. Ha belül szeretnél rálépni, csalódni fogsz, nem fog sikerülni. El kell jutni arra a pontra, amikor a "józan ész" már azt suttogja a fejedben: "na anyáddal szórakozz, én ezt már nem csinálom!". Ilyenkor tudod, hogy jó helyen, az "úton" vagy. A figyelmed egy része befelé irányul.

Ahol a figyelem, ott az élet. Ha sosem figyelsz befelé, akkor a tested tulajdonképpen haldoklik...