Cikk: Az önmotiválás nehézségei

2016.11.08

Az önmotiválás az egyik legnehezebb kihívás, amivel az ember találkozhat. Gondolom mindenkinek ismerős a következő statisztika: 100 emberből 98 szeretne fitt és egészséges lenni, izmos, arányos testtel rendelkezni. Természetesen AZONNAL. És ebből a 98 emberből csak 8 hajlandó érte tenni is valamit... A maradék 90-nek csak álom marad, egy elérhetetlen valami, olyan dolog, amit ők úgyis képtelenek megvalósítani, hiába is tennének érte. Persze nem is tesznek...

Mi ennek az oka? A lustaság, a demotiváltság az egós elméből ered. A rendszeres testedzés ugyanis kemény munkával, izzadással, sokszor fizikai szenvedéssel, monotóniával, megfeszítéssel jár, és ezek a dolgok az ego ősellenségei. Ugyanis ilyen állapotban az ego háttérbe szorul, veszít jelentőségéből, egyre jobban lecsendesedik, és átadja a helyét a természet ősi energiájának. Nos... az ego viszont szeret zajongani, ugrálni, tombolni, káoszt kreálni a fejben. Bármi áron... Ezért, amikor felmerül a gondolat, hogy el kellene menni edzeni, akkor az erre előbukkanó "nincs kedvem" reakció mögött valójában ez lapul: "Ki akarsz menni 3 órát edzeni, izzadni, kőkemény izommunkát végezni??? És velem addig mi lesz??? Na anyáddal szórakozz!!!" És azt már jól tudjuk mi ennek az eredménye: maradunk otthon a jó meleg szobában, a kanapén, tévé, sör, chips társaságában...

Ismerd fel: fejlődésed gátja nem más, mint a benned lévő, folyamatosan hamis képeket vetítő energiamező, amit ego-nak hívnak!

Mik ezek a hamis képek? Milliónyi okot fel tud sorolni, hogy miért ne eddz. Az edzéssel ő háttérbe szorul, nyílván kitalálja a legnagyobb baromságokat, hogy miért ne fogj hozzá az edzéshez.
"Nem megyek ki futni, mert szemembe süt a nap."
"A szomszédom is lement a kondiparkba, és egy hétig izomláza volt. Kell ez nekem?"
"Jaj, én szívesen mennék, de most tettem fel a sminket, és nem akarom összeizzadni..."

Hogyan lehet kikerülni az ego hatása alól? Nem egyszerű. Nagyon nem az. Számtalan módszer létezik, egyik nehezebb, mint a másik. Az én tapasztalatom az, hogy szinte lehetetlen egyik pillanatról a másikra megváltoztatni addigi nézetünket, szokásainkat. Úgy vélem, hogy nálam az önmotiválás kicsit erősebb, mint egy átlagembernél. A legtöbbször nem esik nehezemre edzeni menni, kemény, monoton munkát végezni a fejlődés érdekében. De természetesen még mindig nagyon sokszor előfordul, hogy ego kicselez engem, és mégsem sikerül úgy edzenem, ahogy szeretném, vagy egyáltalán nem jutok ki futni, vagy a kondiparkba.

De... Van egy módszer, amivel mi is ki tudjuk cselezni az ego-t. Azt hiszem erre mondják azt, hogy megetetjük a kecskét, de a káposzta is megmarad. Abból induljunk ki, hogy az ego imádja az elismerést, a hírnevet, a reflektorfényt. Ha kitűzünk magunknak célokat, vagy magunkon kívül keresünk motivációs segítséget, akkor ugyan megetetjük az ego-t némi elismeréssel, pár órányi reflektorfénnyel, viszont az oda vezető út már azt a célt szolgálja, hogy belül elcsendesedjünk, átadjuk magunkat a természetnek, és persze nem utolsó sorban fittek és egészségesek legyünk.

Saját példám. Korábban is futogattam, ha nem is nagy rendszerességgel, de amikor volt kedvem, akkor mindig jártam a hegyeket. Amikor volt kedvem... Ugye ismerős megint... Mert sokszor nem volt kedvem, vagyis az ego-m tombolt, nem akarta, hogy a monoton, hegyi futással ő háttérbe szoruljon. Aztán beneveztem egy versenyre. Szándékosan olyat néztem ki, amihez nagyon komoly felkészülés szükségeltetett. Nem volt mese, ha nem akartam elvérezni, menni kellett edzeni. Akkor is, amikor "nem volt kedvem". Kicseleztem az ego-t, hiszen elképzeltem, milyen lesz majd célba érni, mennyire fognak ámulni és tisztelni az emberek... vagyis "megetettem az ego-t egy kis reflektorfénnyel", dobtam neki egy kis csontot. Viszont a felkészülés 8 hónapig tartott, és abban nem volt semmi reflektorfény, csak a kőkemény edzés. Az elismerés ego-növelő hatása sokkal kisebb volt, mint a 8 hónapos felkészülés ego-csökkentő hatása. Az pedig már csak hab volt a tortán, hogy magán a versenyen egy rövid időre sikerült teljesen ego-mentes állapotba kerülni, ami minden ember célja a világon.

Hogyan tudod növelni az önmotivációt?
- Kitűzöl egy komoly célt, és szilárdan elhatározod, hogy azt eléred.
- Társat keresel az edzésekhez, aki kellően motivált, és segítitek egymást a nehéz ("ego-s") helyzeteken tovább lendülni.
- Csatlakozol egy olyan csoporthoz, ahol hasonló edzéseket végeznek, egymást motiváljátok.
- Mentálisan is képezed magad, szakirodalmat vásárolsz és olvasol, a neten a bulvár marhaságok helyett edzésmódszerekről olvasol, sportolók beszámolóiból próbálsz motivációt nyerni, edzős videókat nézel.
- Igyekszel az edzésre, mint életmódra tekinteni, és nem egy szükséges valamire, ami segít meghosszabbítani a minőségi életed.


Ha mindezeket ráadásul még kombinálod is, kizárt, hogy elmaradjon a siker.