Csúcsra járatva: Bükk 900 Online

2017.11.28

A Bükk 900-as csúcsai teljesítménytúrával kapcsolatban nekem mindig volt két bibi. Az egyik, hogy a rajt/cél Bánkút igen messze van a fővárostól, az oda-vissza 6 órás kocsikázás gondolata többször meghátrálásra késztetett. A másik pedig, hogy augusztus első szombatja többnyire nagyon meleg, és egy olyan útvonalon, ahol semmilyen vízvételi lehetőség nincs, ott bizony ez komoly problémát jelenthet.

A Bükk 900 Online megjelenésével sem került Bánkút Pesthez közelebb, viszont mivel ez az év bármely napján teljesíthető, ezért a második bibi kipipálásra került. Kíváncsian vártam, hogy milyen lesz így az út. Aztán még abban is megegyeztünk Vic-kel, aki létrehozta a kihívást, hogy a sötétben való csúcskeresést is teszteljük. Így néztük ki magunknak a november 25. 13 órás rajtot.

Dél körül a Bükköt hatalmas felhők veszik körül, így Mályinka felől felautózni elég játékosra sikerül. Kiguvadt szemekkel figyelem az utat, ami olykor bizony alig látszik. Szerencsére nincs még olyan hülye, aki ilyenkor erre jár... :) Aztán egyre feljebb tartva vékonyodik a felhő, és áttűz rajta a napsugár. Vic álmélkodva fotózgat mellettem, én persze nem tudok odanézni, mert most már a nap vakítja a szememet... :D

Gyönyörű napsütés fogad minket Bánkúton, egy órája egy lyukas garasban sem fogadtam volna, hogy ez lesz. Gyors pakolást követően már lent vagyunk a turistaháznál, ahol az étterem bejárati ajtaja mellett található OKT pecsételő doboz alján van kirakva a Bükk 900 Online rajt/cél QR kódja. Még mielőtt leolvasnánk, gyorsan egyeztetünk az étteremmel, hogy várhatóan este 7 előtt még szeretnénk két menüt elfogyasztani, két nagy, bőséges, forró menüt... :)

12:58-kor rajtolunk el, és egyből a sípályát vesszük célba bemelegítésként. A Felső-Borovnyák csúcsa a NATO radar állomás miatt lejjebb került, illetve egy mutatós kis oszlopot kapott, bár itt a QR kód kicsit magasan van. Első csúcsnál első gubanc: valamiért nem tudjuk beolvasni a kódot. Aztán Vic jön rá, hogy a nap olyan szögben tűzhet a kódra, hogy az fényt ver vissza az olvasóba, ami így képtelen az azonosításra. Sebaj, beárnyékoljuk a kódot, így már minden oké.

Kocogás lefelé a műúton, az egyetlen ilyen lehetőség. Majd már a Pipist támadjuk, itt már nincs műút, se út, csak a szűz erdő. Pipis levadászását követően az új csúcsra, a Füstös-kő bércre kapaszkodunk fel. Szép kis hegyet talált Vic, elszórtan fák, kellemes aljnövényzet, halovány ösvények, amin lehet haladni. Itt még nincs oszlop, a csúcson egy magas fára van rögzítve a kód, a fa mellett kőrakás, nem messze a fától pedig egy magasles emelkedik.

Innen viszont lehet úton haladni egy darabig, ami hol ösvény, hol az országos kék, hol dózerút. Kis-kőhátat megtalálni nagyon egyszerű, valamilyen átjátszó állomás gigantikus oszlopa mellett ácsorog a csúcsoszlop. Kódolvasás, és zúzunk lefelé. Ha tovább indulunk az oszlop mellett, be a sűrűbe, akkor találunk egy kis nyiladékot, amit azért nem egyszerű felfedezni, viszont az egyenesen a Nagy-kőhát elágazáshoz vezet.

Köves rengeteg, szinte kopasz csúcs a Nagy-kőhát, ami térerőben kissé gyengélkedik, így pár perc elmegy a hullámok keresésével, de sikerrel járunk. Rövid dzsungelharc után ismét földúton mehetünk egészen Három-kőig. Sajnos a felhők besokasodtak, így se a napot, se alacsony felhőket nem látunk. Viszont Büszkés-hegy levadászása innen könnyű préda, és meglepő módon azonnal be tudjuk olvasni a kódot, a teszttúrán ez jóval nehezebben ment.

Kikocogunk a kékre, és Tar-kő is "áldozattá" válik. A peremre nem megyünk ki, valószínűleg hasonlóan nincs látvány, mint Három-kőn. Egy darabig visszamegyünk a kéken, majd balra beereszkedünk egy völgybe, ahol csatlakozunk egy erdészeti útra, ami végigvezet a fenyvesen. Elképesztő a látvány. A Virágos-sár hegy alján találjuk magunkat, és egy szűk kis vályúban kapaszkodunk felfelé. Ez az a hegy, ami mindkét irányból nehezen adja magát, de a végén csak leolvassuk a kódját. :)

Miután legurulunk a hegyről, a néhai legmagasabb pont felé, az Istállós-kő felé tartunk a zöld és zöld háromszög turistautak segítségével. Hamarabb olvasom le a kódot, mint Vic, és ez a szerencsém, ugyanis a fák között, a felhők mögül átsüt a nap, és olyan a látvány, hogy még a lélegzetem is elakad. De csak pár másodpercig tart az egész, így mire szólok Vic-nek, addigra a kép már a múltba vész.

Innentől nagyjából az utolsó csúcsig már nincsenek trükkös kis utacskák, egyik hegyről le, másikra fel, szinte teljesen irányba. Itt-ott azért még vigyázni kell, például Ispánról lefelé célszerű egy jobb kanyart beletenni, mert az ember irányba haladva egyből egy mély árokban találja magát, amiből persze ki is kell mászni... Kukucsó-hegy ebből az irányból kőkemény, csak 500 méter távban, de úgy lehet érezni, hogy szintben is annyi...

Átbukdácsolunk a Vörös-sár hegyre, és itt megint akad egy kis térerő gond, de végül ez is megoldódik. Szerencsére csak két-három hegyen nem adja be elsőre a jelet. Közben elkezd besötétedni, és Körös-bérc tetején már elő kell kaparni a lámpákat, mert a leolvasó nem látja a kódot. Egyébként is szükség van már fényre, normál úton sem szeretek sötétben botorkálni, nemhogy a szűz erdőben.

Fekete-sár bérc, már vak sötétben, és szembesülünk a ténnyel, hogy mennyire marha nehéz így megtalálni az oszlopot... :) Utólag belegondolva, olyan hegyeken van ezzel gond, ahol nem egy "jellegzetes" helyen áll az oszlop, és ezekből szerencsére nincs túl sok. Fekete-sár az egyik, pár perc elmegy a körbe-körbe járkálással. Aztán még a lefele menő irányt is benézzük, úgyhogy a mai túrán ez a hegy viszi a "legnehezebben levadászható csúcs" díjat...

Kis-sár bérc könnyű préda már, és Huta is annak tűnik, bár sikerül becéloznunk felfelé egy sziklarakást, amit aztán kerülhetünk meg. Nappal ezzel ugye nincs gond. Lefele menet vesszük észre, hogy leszállt a köd, vagy harmat, vagy nem tudom mi, de csurom vizesek a lehullott levelek. Sikerül is dobnom egy óriási hátast, szépen elterülök az avarban. Vic persze éppen videóz, ez a rész van a kisfilm végén. :) Nekem nem volt elég, 50 méterrel lejjebb ismét elvágódom. Itt már röhögésbe fullad az egész, jaj, csak egyszer jussunk le erről a hegyről... :D

A Nagy-Istvánból és a Fodorból csak egy méteres átmérőjű kört látok, amit a lámpám világít, itt már könnyen megtaláljuk az oszlopokat sötétben is. Majd végre ismét út van a lábunk alatt, és a Faktor-rét felől megközelítjük a Bálványt, az utolsó hegyet. Na innen már egyszerű lesz... vagyis csak lenne, ugyanis kitör egy szolid hóvihar. Igazából valami havas eső esik, és mellé viharos szél társul. Eddigi komfort érzetem pillanatok alatt tűnik el, és hiába futunk, mégis fázom. Basszus, azért ezt megúsztuk, még pár perc, és Bánkúton vagyunk.

5 óra 15 perccel indulás után olvassuk le a célkódot. Ez azért elég jó idő lett, figyelembe véve a sötétséget. Tény és való, hogy hőség nélkül ez sokkal jobban megy. Bemegyünk az étterembe, és kikérjük a kötelező vadragu levest házi kenyérrel és almás rétest. Nem lehet szavakba önteni, mennyire jól esik... :) Bárki, aki teljesíti a Bükk 900 Online-t, utána toljon egy ilyen menüt a turistaházban. Durva lesz. ;)

Az összefoglaló videó:

Azzal, hogy 6 órán belül értünk be, jogosulttá váltunk a Bükk 900 Duplán való indulásra. Én már is be is lőttem magamnak: 2018. április 07. És már máris várom... :)