Békés Harcos Útja: rendezői bejárás

2017.11.12

Nagyjából a nyár vége óta tolom magam előtt a "Békés Harcos Útja" instant teljesítménytúra hosszútávjának bejárását, de mindig közbe jött valami. Legutóbb például arról feledkeztem meg, hogy a Mátrában tovább tart a vadász-szezon, mint a Bükkben, és sikerült egy hajtóvadászat közepébe csöppeni...

November közepén már elég hamar sötétedik, de végül is nem bántam, hogy eddig halogattam a bejárást, legalább szembesülhetek azon akadályokkal, amelyekkel találkozhat majd a vállalkozó szellemű túrázó éjjel. Az útra ketten is elkísértek, egyikük Vic, a Bükk 900 Online kiötlője, és ennek a túrának a társszervezője, illetve Kati is bejelentkezett, szeretett volna első női teljesítő lenni.

Egy hibát azért elkövettem, csak felületesen saccoltam meg a szintemelkedést, térkép alapján nagyjából 2000 métert becsültem. Gondoltam majd a barometrikus órák pontos adatot fognak adni. Csak így ugye nem teljesen voltunk felkészülve a nehézségre, gondoltuk a Mátrabércnél úgysem lesz nehezebb... Há, mekkorát tévedtünk! :D

Fél nyolc körül egy 3 km-es jelöletlen úttal kezdtünk. Örülök, hogy még a nyáron felfedeztem ezt a vadregényes kis ösvényt, rögtön betettem a rövid- és a hosszútávba is. Muzsla meghódítása szintén nem a "megszokott" piros jelzésen történt, hanem két teljesen új jelzést avattam fel (Z+ és P+), amelyek tudtommal még egyik online térképen sem szerepelnek. Kellemesen emelkedő, széles erdészeti út.

Lefelé természetesen az egyik kedvenc utamat választottam, a Vidróczki-barlang mellett futó P+-et.

Nagyjából 17 km-nél értük el az 1000 méter szintemelkedést. Na itt már gyanús volt, hogy a 2000 méter erősen alulbecsült érték lesz. Az időjárás érdekesen alakult, tavasz és ősz váltogatta egymást, illetve a hegycsúcsokon olykor ízelítőt kaptunk a télből is. Felhők jöttek-mentek, és olyan fényviszonyok alakultak ki, hogy nem győztünk fotózni.

A Galya-fennsík felé haladva Katinak erőteljesen megfájdult a lába, nagy eséllyel még nem heverte ki a kéthetes Piros ultrát. Végül okosan döntött, Mátraszentimrén kiszállt, buszra ülve visszament Pásztóra, és ott várt meg minket. Így is 30 km-en át kísért minket, 1700 méter szinttel.

Sajnáltuk, hogy Kati nem láthatta a kiszállása utáni tájakat, de a végefelé olyan lejtőkkel találkoztunk, amik még nekünk is fájtak... Illetve voltak káprázatos erdőségek, mint például ez a fenyves.

A Világos-hegyen még soha nem jártam ezelőtt, de mivel ódákat zengtek róla, ezért egyértelmű volt, hogy berakom az útvonalba. Hát megérte. A hegytetőn 360 fokos panoráma várt ránk olyan elképesztő színvilággal, hogy többször koppant az állam a sziklákon... Nem gondoltam volna, hogy az ősz végén még ilyen színekben pompázik az erdő. Csak fotóztunk, csak fotóztunk, aztán végre elindultunk lefelé a nyaktörő lejtőn.

Elhagyva az utolsó "ellenőrző pontot", már csak 13 km volt hátra, úgy gondoltuk, hogy kicsit odalépve két órán belül letoljuk. Hát nem toltuk le... :D Akkor még nem tudtuk, de az igazi hardcore még csak akkor jött.

A Havasig kacskaringózó S+ még nem jelentett nagy kihívást, a hegy viszont kicsit meglepett minket. Sunyi módon elaltatott. Na nem azért, mert már fáradtak voltunk. Kellemes szögben emelkedik, de végtelen hosszan. Emelkedők emelkedőkbe folynak, és amikor már azt hiszed, hogy fent vagy, egy bazi nagy hegy tornyosodik fel előtted... :)

A felfelénél már csak egy hosszabb etap volt: a lefele. Sanszos, hogy a sötét miatt véltük annyira hosszúnak, itt már lámpát kellett kapcsolnunk. Aztán jöttek a meglepik. Például egy mély árok, amire egyikünk sem emlékezett. Vic bízott benne, hogy ez már János vára, de mivel az benne van a rövidtávban is, amit kétszer jártam be, így jól emlékeztem, hogy bizony még nem az. Vaksötétben, háton kúszva próbáltam leküzdeni az akadályt. Szerencsére nem túl hosszú, de az biztos, hogy majd az éles túrán lesz néha anyázás...

Aztán persze megérkezett János vára is, újabb kúszás. Világosban nyílván egyszerűbb, de így, hogy nem látod hova érkezel, csak csúszol lefele... Hm, fincsi volt. :) Leértünk a Rédai-Nagy patak völgyébe, és onnan már csak ki kellett mászni. Közben Vic közölte, hogy túlléptük a 2700 méter szintemelkedést...

Nos, konklúziók:

1. A viszonylag könnyű rövidtáv mellé szerettem volna egy küzdős hosszútávot. Hm, sikerült. :D

2. Ha valaki sötétben ér a végére, a két említett lejtőnél fokozott óvatossággal kell ereszkedni.

3. Mindemellett egy igazán gyönyörű útvonalat sikerült összerakni.

Békés Harcos Útja, instant teljesítménytúra, 23 és 59 km-en a Mátrában.

Start: 2017. december 22. 22:30

Természetre hangolva...