Az instant ultra: VérKör

2017.08.19

Táv: 77 km, szint: 1600 m.

Egészen mostanáig összesen talán kétszer jártam a Vértesben, akkor is valami rövid túrákon. A VérKör megjelenésével már sejtettem, hogy ezt sürgősen pótolni fogom. Addig húztam az időt, míg végül nyár lett, és beköszöntött az ősellenség: a hőség. De most éppen kapóra jött, mert fejembe vettem, hogy megpróbálok alkalmazkodni a nagy melegben való mozgáshoz. A VérKör teljesítésének gondolatát szavakba öntöttem itt-ott, és a legnagyobb ledöbbenésemre, többen is felfigyeltek rá, mint egy jó kihívási lehetőségre. Végül Csabi lett az egyetlen komoly jelentkező, élete első ultrájára készült, sőt, az első hosszabb futására.

Mára is beígérték, hogy be lesz fűtve rendesen, bár a közelgő hidegfront híre némi reményt csalt belénk, hátha hamarabb érkezik. Túl korán nem akarunk indulni, így csak 7 után érünk oda Oroszlányba, a sportcsarnokhoz. QR kódos rendszer működik ezen az útvonalon, már az elején bénázok egy sort, Csabi menti a helyzetet... :) Aztán végre elrajtolunk.

Öt nap telt el a gyilkos tempójú Szavanna Trail óta, így még kicsit nyikorognak a hajtóművek. Meg is egyezünk, hogy visszafogottan kezdünk. Hát nem sikerül valami jól... :) Csabi rövidtávfutó atlétaként szerintem nem is tud lassan futni, és a terep is elég kedvező elég sokáig. Így 6:30-7:00-es tempóval telnek az első kilométerek.

A tájékozódással nincs gond, most működik az órám, nem úgy mint júliusban, és az emlékek is gyorsan visszajönnek, ezért szinte semmi időt nem vesztegetünk útkeresésre. Ennek is köszönhető, hogy gyorsan el is érjük az első "VK fát", ahol megint kódolvasás telefonnal. Nem a leggyorsabb megoldás, lábujjhegyre állva próbálok térerőt keresni. Végül sikerrel, de legalább 5 percet a ponton vesztegetünk.

Befutunk a Mária-szakadékba, felrémlik, hogy júliusban itt sikerült egy szerény fél órát elkavarni, és már az Új-osztás felé tartunk. Nagy megkönnyebbülés: a kód árnyékban van, és még térerőt is találok egyből. Közben elkezd felfelé kúszni a hőmérséklet higanyszála, ami szép lassan kezdi felforralni agyunkban a vizet...

Ennek ellenére a következő szakasz elég gyorsra sikerül, érezzük is a tempót, és a 3. kódolvasásnál a rendszer közli velünk, hogy bizony gyorsultunk. Még egy jó hír: előttünk Csákvár, ahol végre tudunk fürdeni... Ezt szó szerint kell érteni, valóban megfürdünk a csap alatt, fantasztikus érzés a hideg vízzel locsolni a fejemet. Wellness után, kifele a településről, Csabi kéri, hogy egy kis sétával pihenjünk, amit persze én sem bánok, de felébred bennem a gyanú, hogy talán mégis sok lesz neki elsőre ez a táv.

Gém-hegyre tartva azt vesszük észre, hogy kezd megváltozni az időjárás, bárányfelhők sokasága érkezik az égre, és az egyre erősödő széllel némi enyhülést hoz. A hegyen található ponton a zéró térerővel küzdök, míg végül feladom, majd bejelentkezünk ott, ahol már van "civil élet".

Aztán sikerül benézni a háromszög jelzést, és pár száz métert elmegyünk a zölddel. Éppen a legrosszabbkor jön ez a kis kitérő: Csabi közli, hogy picit megszédült, és nincs túl jól... Sétára váltunk, hátha egy kis pihenés helyre rakja. Így egészen Gántig gyalogos tempóban nyomjuk.

Gánt azért jó hely, mert lehet fürdeni, van közcsap. Mivel komoly előnyre tettünk szert, ezért felajánlom Csabinak, hogy gyalogoljunk, még így is beérünk futós szintidőn belül, de ő nem érzi stabilnak a gyaloglást sem. Sajnálattal veszem tudomásul, hogy kiszáll a VérKörből. Így is óriási bravúrt ért el: megfutotta élete első hegyi maratonját, 5:30 alatt.

Kocogva hagyom el Gántot, és most már biztos vagyok benne, hogy véglegesen megváltozik az idő, határozottan csökken a hőség. Jól is mennek a kilométerek, 6-7 perc körül, emelkedőkön azért már sétára váltok, de az is elég lendületes, így ritkán megyek 10 perc fölé.

Elérem a lélektani 50 kilométeres határt, és mosolyra húzódik a szám. Most jön az a rész, amit nagyon szeretek ezekben a hosszú, monoton menetekben. Csak futni, menni, nem gondolni semmire, és figyelni az erdőt. A nap olykor előbukkan a felhők mögül, és bevilágít a fák közé. Mennyei.

Sorban jönnek a "VK fák", errefelé már nincs gondom a térerő kereséssel. 15 km-től számolom vissza kilométereket. Közben a hőmérséklet annyira lecsökken, hogy a sok kilométer és a fáradtság ellenére gyorsulni kezdek. A visszaigazolás a kódolvasásról meg is erősít ebben. Érzem, hogy még maradt bennem tartalék, így még egy picit odalépek, ami persze kívülről úgy festhet, hogy gyök háromról gyök kettőre nő a sebességem... :)

Helyzetem 70 km futás után...:

70 kilométertől egészen jó viszonyok között nyomhatom, szuper utak, éppen megfelelő lejtőszöggel. Úgy tervezem, hogy nagy gázzal besöprök Oroszlányba... Ehelyett azonban nagy gázzal benézek egy letérőt, és a bányászati kiállításon találom magam... Bakker! Még egy rendőrt is megkérdezek, hogy merre kell bemenni a városba, és ő szolidan elküldene a másik irányba... Megköszönöm, és újra bevetem magam az erdőbe, szerencsére pár perc alatt visszatalálok a sárga jelzésre.

A végén, az a városi tíz perc a testemnek már nem esik túl jól, a lelkemnek annál inkább. Végre részese lehettem egy jó futásnak. Jobban örültem volna, ha Csabi végig velem tart, de szerintem neki is tanulságos volt ez a menet. 10:39-cel érek célba. Nagy megkönnyebbülésre Csabi már ott vár, sikerült átstoppolnia magát Gántról, és a rendezőség is képviselteti magát. Rögtön a nyakamba is akasszák az érmet, szép kis darab. Ez volt hát a VérKör, a bakancslistáról lekerült egy tétel. :) És egy újabb hegységet ismerhettem meg tüzetesebben.

Részletes eredményem